Éjjeleken át vándorolt a sötétség lepte városban, karmaival néha megkoccolta a nedves macskaköveket. Bajszával, mint az összes idegszálával érzékenyen figyelt a legapróbb neszre is. Egy egér surrant át a kihalt, sötét utcán, de figyelmét ez sem kerülhette el. Fürgén kerülgette a kukákat, átugrott egy kerítésen, majd egy pillanatra meghúzta magát egy autó alatt. Az utcán most semmi nem moccant. Még két sarok, és megérkezett. Megállt a ház elõtt, és felnézett.

Az épület falán borostyánlevelek csillogtak esõáztatva az utcai lámpák fényében, az ablakokban a gyertyafény hívogatóan intett felé. Közelebb lopakodott, és beleszimatolt a levegõbe. Az ázott város ismerõs szagán át is érezte az étel illatát, és hallotta a halk beszédet. Egy ugrással a kerítés tetején termett, hogy aztán a túloldalon puhán landoljon egy terebélyes orgonabokor mellett. Már a fal mellett lépkedett, puhán, de minden idegszálával a környezetre figyelve, amikor neszt hallott. Behúzódott az árnyékba - épp idõben.

Hirtelen felpattant az ajtó, és egy alak lépett ki rajta. Bár kifelé lépkedett, de befelé figyelt, és visszafogott hangon válaszolgatott valakinek. Néhány lépés után megállt, és letett valamit. Körülnézett, majd visszatérve a házba, becsukta az ajtót maga után.

Az árnyék jótékony takarásában meghúzódva várt egy kicsit. Az alakot már sokszor látta, és bár nem tartott tõle különösebben, mégsem ment soha közelebb. Az éjszaka volt az otthona, az árnyak voltak a barátai és semmi nem szabott határt a kóborlásának.

Lassan közelebb lépdelt, hogy közelebbrõl is szemügyre vegye az apró tálat, amit az alak kitett. A házban a sötét ablak sarkában kíváncsi gyerekfej bukkant fel. Csillogó szemek figyelték és visszafojtott hangok szûrõdtek ki.

...

Egy lökésre eszmélt fel. Hirtelen megelevenedett körülötte a kép: rohanó embereket, szürke falakat látott és átható szag csapta meg az orrát. A metróban vagyok - vette tudomásul csalódottan, miközben érzékei lassan kitisztultak. Kerülgette a mogorva arccal sietõ alakokat, majd a mozgólépcsõn állva maga is elbambult. Beszállt az épp érkezõ kocsiba, leült, és szemét lehunyva ismét a hûvös kockaköveken osont. Érezte ez éjszaka nyirkos lehelletét a bundáján, és bár nem tudta merre tart, mégis érezte, hogy jó irányba fut...