Az ember mindennapjai hol szürkébben, hol színesebben telnek. Én speciel ritkábban gondolok az elkövetkezõkre, és nem is nagyon tervezek hosszabb távon - akár hasznos, akár nem. Aztán néha akad egy pillanat, ami elindít egy folyamatot; gondolatok fûzõdnek észrevétlenül láncba, és mire észbe kapok, hihetetlenül sötét dolgok tolulnak a fejembe. Gondolataim a halál körül kötnek ki, keserûség szorítja a szívem, és a körülöttem levõ világ néhány árnyalattal fakóbbra vált...
Azt mondják, az ember az egyetlen élõlény, amelyik tisztában van azzal, hogy egyszer meg fog halni. Nem tudom, melyik jobb. Ha tudatában vagyunk annak, hogy egyszer lepereg az a bizonyos utolsó homokszem is, vagy ha tudatlanul ér minket a vég.
