Eredetileg úgy terveztem, hogy írok szépet, szívhez szólót, egyedit. Napok óta kerestem a szavakat, figyeltem befelé. Nagyjából két hete volt egy nagyszerû gondolatsor, ami passzolt volna, de az ilyen gondolatok csak nagyon rövid ideig élnek, és vesznek fel olyan ruhát, amiben szívesen megmutatjuk õket. Akkor nem volt lehetõségem megmutatni, azóta pedig a csodás ruha lefoszlott, és a jelenlegi érzések megfoghatatlanok, szégyenlõsek. Amit érzek, egyébként sem lehet elmondani, hiszen ha el tudnám mondani, akkor már nem lenne ugyanaz.

Változtatni tudni kell. Továbblépni, új virágot hajtani, kilépni a fénybe...egyszer talán nekem is sikerül majd.