DuDe

Megállt a keze a billentyûzet fölött, de ettõl eltekintve nem mozdult. Mereven bámult maga elé, és érezte, ahogy zsigereibõl lassan elõkúszik az ismerõs fagy. Szinte észrevétlenül áradt szét tagjaiban a bizsergés, és bár most még megállíthatta volna, mégsem…

Éjjeleken át vándorolt a sötétség lepte városban, karmaival néha megkoccolta a nedves macskaköveket. Bajszával, mint az összes idegszálával érzékenyen figyelt a legapróbb neszre is. Egy egér surrant át a kihalt, sötét utcán, de figyelmét ez sem kerülhette el. Fürgén…

Kezdetben volt a káosz. A romokban heverő felszín felett nyirkos sötét gomolygott. Valahol magasan, mindenek felett valaki úgy látta, hogy ez nem jó. Összegyűjtötte hát a vadon nyíló margaréta szirmairól a harmat cseppjeit, a bódító illatot a rét virágainak…