Reggel (meg párszor éjjel is) valami kusza álomból ébredtem. Nyugtalanul, forgolódva aludtam, ami nem is annyira meglepő. Ami inkább érdekes, hogy reggel munkába jövet valami megmagyarázhatatlan nyugalom szállt meg. Semmi nem zavart, és úgy általában minden rendben volt. Legalábbis így éreztem, és ez jó volt. Most sem tudom, minek köszönhettem ezt az állapotot, de mint minden, ez is múlandó, és most kezdem érezni, hogy szép lassan elszivárog, ahogy a harmat szárad fel a naptól.

Nem, nincs rossz kedvem. Sok gondolat van, amik egymást kergetik, kavarognak, majd megint leülepednek. Mélázós, elmélkedős, befelé figyelős napok jönnek, azt hiszem. Persze az is lehet, hogy nem így lesz. Furcsa módon jó ez az érzés. Azért furcsa, mert általában nem szeretem, ha nem látok előre a dolgaimban. Most mégsem zavar az, hogy bármi lehet előttem. Ami bennem van, azzal kell tisztában lenni...azt hiszem