Aztán akkor megint jól ittvagyok. Kevesebb kedvvel, több kusza gondolattal, de még mindig életben. Eh, a nyálas mindenit...Sikeresen kicsúszott a talaj a lábaim alól (megint), és kapaszkodó sincs kéznél...vagy legalábbis nem látok. Biztos van, aki ennek örülne, de most ez sem tud…