Néha, amikor az éjszaka lassan feloldódik a hajnal elsõ sugaraiban, egy apró gondolatnyi foszlány mégis viszamarad, és semmivé válás helyett a szívedbe kúszik, rejteket keresve. Ez az az állapot, amikor bármi, amit teszel, egy kicsit másképp valósul meg, és bár magad sem tudod, mi a baj, mégis érzed, hogy belülrõl jön. Olyankor a tested minden sejtje megmakacsolja magát, és a legjobb igyekezeted ellenére sem tudsz ugyanúgy létezni, mint máskor. Ekkor érzed, hogy minden mozdulat, minden gondolat mintha valaki másé lenne, te pedig valahol egész máshol jársz...