Alaktalan a világ körülöttem. Nem látok sehol formákat, csak elmosódott színfoltok...barátok és idegenek furcsa sziluettjei, lehetőségek és elérhetetlennek tűnő célok éles kontrasztja váltja egymást. A múlt egyes eseményei kötélként tartanak vissza. Nem akarok engedni, de félő, hogy így megrekedek, és a jelen a jövővel együtt elszáguld mellettem. Nem érzem, hogy meg kéne változnom, de mégis mintha csak így tudnék továbblépni.
Megint hanyagolom a rajzolást, pedig az szokott segíteni egy picit kikapcsolni. De kedv meg ihlet nélkül nem tudok nekiállni. Mint régen, mikor kiskoromban leültem, hogy "most rajzolok valamit", és amikor a kezembe vettem a ceruzát, nem jutott eszembe semmi. Ülök az asztalnál, és fél szemmel néha a füzetemre sandítok, mintha attól várnám az ihletet. Persze a füzet nem válaszol kérdő pillantásomra, és marad a várakozás.
