Már kiskoromban sem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e a Transformers rajzfilm, vagy sem. Akkoriban még nem mindenütt volt Cartoon Network, de ahogy elterjedt, számomra is elérhetővé vált az átalakulós robotos móka. Az ilyen maratoni rajzfilmeknek megvan az a jellemzője, hogy minden epizódban a főhősök ugyanazok. csak más-más szituációban találják magukat, és ez a fajta egysíkúság már akkor zavart (és nem csak a Transformers-nél)
Ma megnéztem a filmet, ami sokak számára a gyerekkor emlékeit hozta vissza, kicsit komoyabb formában. Nos nekem az emlékeim azon részét hozta vissza, amelyek szerint nem szerettem Talán annyiban tudnám összefoglalni, hogy mondjuk a Csillagközi inváziónál jobb, de messze nem üti meg azt a szintet, amiért érdemes lenne mégegyszer megnézni (vagy akár pénzt adni érte). Valahogy az volt az érzésem, mintha a forgatókönyvíró gyártott volna egy vázlatot, aztán az egészet odahajította volna az animátorok kezébe..."nesztek, csináljatok belőle valamit, amitől filmre hasonlít majd!"
Újból rá kellett ébrednem, hogy lassan szinte bármi a vászonra kerülhet anélkül, hogy észrevennénk a különbséget valós és CGI között. Ez persze nem baj, és természetesen csak a kép tartalmától függ, hogy elhisszük, valós-e, amit látunk. Lassan elérkezünk oda, hogy nem a számítógépes trükkök minősége, vagy mennyisége fogja megszabni, hogy az adott film jó-e vagy sem. Már csak a filmek készítőinek kéne ugyanerre rájönnie...