Zajlanak az események, és én most kicsit sodródok. Nem tudom megítélni, hogy jó ez így, vagy sem, de igazándiból megítélni sem akarom. Hagyom, hadd vigyen, aztán valami jönni fog. Ma aláírtam egy csomó papírt, aminek az lesz a következménye, hogy 300 évig hónapig fizethetek egy zsák pé'zt valamiért, ami végre a sajátom (lesz). Nem, ez csakazértsem lesz rinyaposzt, és lassan azért a madarakat is meglátom, amiket fognom kéne. Őszintén szólva most az sem érdekel, hogy a mélyen tisztelt olvasók közül szinte senki nem érti, mi(k)ről beszélek...bocsi.

Más. Megint járok edződni, bár egyelőre kétszer voltam, mert a zajló események miatt nem úgy jött ki, hogy többször tudjak, de majd azért sűrítem az alkalmakat, amennyire lehet. Aztán persze, miután az egy hónap lejárt - ennyire van bérlet - akkor megint jöhet a punnyadás. Hiába noh, időzíteni tudni kell.

Megint más. Több, mint egy hete nincs TV-m (értsd: nincs adás a mazzagban), és egyre jobban élvezem. Filmet nézek, sorozatot nézek, és a hátrlevő időre nem is fogok vele csinálni semmit...a forma1-et megnézem máshol - ha úgy jön ki. Ha meg nem, akkor sincs katasztrófa, nem ez lesz az első (és nem is az utolsó) futam, amit nem látok élőben. Utóbbi napokban amolyan pótolós filmnézéseket műveltem:

- Pókombre 3 - nem vártam semmit tőle, és ezt hozta is ügyesen
- Faun labirintusa - keményebb volt, mint előre gondoltam volna, de tetszett
- Fantasztikus négyes, szörfölős cuccos - lásd: Pókombre 3, csak kicsit gyengébb (úgy kell nekem, ha ilyeneket akarok nézni)

Ami még hátravan: Brúszvilisz negyedik agonizálása, meg Dexter első része szinkronosan. Egyelőre. Ez utóbbinál hajt a kíváncsiság, hogy milyenek a magyar hangjai. Csúnyán el lehet baltázni az élményt a rossz nem megfelelő szinkronhangokkal.

A többi gondolatot, ami ki akart jönni, nem tudtam féken tartani. Szétszaladtak...majd talán máskor.