A testem ma felébredt, kicsit még heverészett, aztán felkelt, elvégezte a reggeli rutint; macskázott, tisztálkodott, öltözött, majd elindult. Elsétált a buszhoz, összefutott egy munkatárssal, aztán felült a buszra, ami elhozta a céghez. Itt megreggelizett, majd leült a gép elé, és többé-kevésbé most is ott tartózkodik.

Az eszem csak félig asszisztált mindehhez, épp csak annyira, hogy meg tudjon történni a fenti cselekvéssorozat. A maradék kapacitás vadul pörög néhány napja, hogy felülkerekedjen a jelenet harmadik résztvevőjén...

A szívem? A szívem ugyanott van mindig és még tovább. Ugyanott, ahol lassan 3 és fél éve. Néha nyugtalanul, néha békességben, de mindig ugyananott, és még mindig lángokban.