Régóta foglalkoztat, de csak néha lángol fel a vágy, hogy komolyabban foglalkozzak is vele. Így "tudatlanul" is úgy érzem, hogy rengeteg mondanivaló van az ember kézírásában, és a könyv, amit jelenleg olvasok, szintén arról ír, hogy nagyon hatékony eszköz önmagunk megismerésében a kézírás elemzése. Igazság szerint nekem nem ezért érdekes, bár ez a nézőpont sem elhanyagolható. A saját kézírásom nem valami gyöngybetűs, és kicsit tartok tőle, hogy ha a jelenlegi írásomat egy hozzáértő megnézné, akkor sietve más országba költözne, reménykedve az írás elkövetője nem talál rá álmában  Igaz, szintén az előbb említett könyvben olvastam azt is, hogy nem létezik olyan, hogy csúnya írás - ezt a gondolatot kifejezetten szívhez szólónak tekintem 

Nagyon régóta nem írtam már hosszabb szöveget kézzel. Emlékszem régebben, amikor a levelezés még csak így működött, egész más világ volt. Sokkal lomhább, mint manapság. Ma meg már egyre ritkábban találkozni kézzel írott szöveggel, bár lehet, hogy csak azért, mert túl sokat ülünk a gép előtt. Volt időszak, amikor sokat írogattam (főleg magamnak), de akkor nem figyeltem arra, hogyan írok. Inkább játszottam a betűkkel, minthogy írtam őket  Most, hogy más szemmel nézem a kézírást - elsősorban a sajátomat -, úgy érzem, nagyon izgalmas világ rejtőzik mögötte.

Az elemzés és a lélek titkain kívül is van valami megragadó az írásban, ahogy az ember elméje és a valóság között keletkezik egy híd általa. Ahogy a megfoghatatlanból fizikailag érzékelhető válik. Az írás a teremtés maga, mégpedig olyan formában, hogy a teremtő keze nyoma kitörölhetetlenül megmarad teremtményén...a saját képmásunkra teremtünk.