Tegnap a blog látogatottsági ststisztikáját böngészve, a keresőszavakon keresztül eljutottam a blogom régebbi lapjaihoz, és ha már ott voltam, olvasgattam. Több dolog miatt is érdekes volt. Egyrészt érdekes volt visszaolvasni, mi minden történt velem akkoriban. Persze egy bizonyos időszakra voltam kíváncsi, és hát nagyon jó volt újra átélni azokat a napokat. Szinte láttam magam előtt, ahogy ott állok a Dunaparton, és a korlátra rámaszkodva bámulom a köveket odalent. Emlékszem, ahogy pörgött az agyam, és beleborzongok, ha arra gondolok, mekkorát fordult akkor az életem. Egy pillanatig sem bántam meg, hogy akkor arra indultam el...
Másfelől pedig érdekes volt látni, mennyit változott a stílusom az akkorihoz képest. Vicces, hogy pont előtte olvastam ugyanerről egy rövidet, aztán ettől függetlenül én is belefutottam. Akkoriban sokkal inkább napló-szerűek voltak a bejegyzéseim, és sokkal gyakrabban is írtam 
Persze változás, meg más körülmények, de az ember gyermeke nem gondolná, hogy ennyire látszik a különbség.
