Éjjel arra ébredtem, hogy folyik rólam a víz. Ebben tulajdonképpen semmi meglapõ nincs, ha azt nézzük, milyen idõ volt napközben, és hogy éjjel sem hûlt le a levegõ eléggé. Mindenesetre fél 2-kor felkeltem, és úgy döntöttem, hogy hiába hangos a ventilátor (az éjjeli csendben meg fõleg), beindítom. Így is tettem, odacéloztam vele az ágyra, és máris jobban éreztem magam. Amíg ez megtörtént, addigra az álom pont kiszökött a szemembõl, és már az álommanó is aludt, annyira éjjel volt. Megpróbáltam azért aludni, mert a dolgos hétköznapok koránkeléssel párosulnak - legalábbis számomra

Amikor felébredtem, hallottam, hogy a szõrös lakótársam mocorog. Igaz, sokkal szolídabban, mint szokott, és ennek kifejezetten örültem. Felnéztem, hogy mennyi lehet az idõ, és hirtelen olyan éber lettem, amennyire csak lehet. Az 5:40-es ébresztés valamiért elmaradt, és az órán 6:31 volt. Halkan szóló rádióra szoktam ébredni, ami most olyan halk volt, hogy nem is szólt. Némi morgás közepette vettem tudomásul, hogy a reggelre tervezett borotválkozásról le kell mondanom, és a reggeli készülõdési aktus összess többi részét is rohamtempóban kell végeznem A katonaság óta utálok kapkodva elkészülni, és elrohanni otthonról, mert akkor mindig olyan érzésem van, hogy valamirõl megfeledkeztem. Most viszont muszáj volt gyorsan összekapnom magam, és elrohanni, mert a busz nem vár...

A szokásoshoz képest pár perccel késõbb indultam otthonról, és akkor még hátravolt a bolt. Ott folytatódott a "sikersorozat". A csemegepultnál egy fiatal tanuló "szorgoskodott", és az elõttem álló egyetlen vevõt szolgálta ki némi párizsival, de mindezt olyan tempóban, mintha az egész városban nem lenne több vevõ, nem hogy a boltban. Semmi gondom a tanulókkal, meg a srác sem volt rossz, csak pechem volt. Miután megkaptam a cuccaimat, irány a pénztár. Ránéztem az árura, és már készítettem is elõ a végösszeget. A pénztárnál elõttem álló férfi épp kedélyesen beszélgetett a pénztáros lánykával, miközben az szorgosan adagolta a gépbe a számokat. Nem lesz itt hiba - gondoltam, de Murphy ismét a fejemre koppintott, amiért túl korán örültem. A pénztárgép halk kattanással jelezte, hogy márpedig neki nincs több szalagja, amire nyomtathatná az árakat. Szerencsére a lányka már rutinos volt, és hamar kicsierélte, de így is értékes percek szálltak el.

A busz idõben jött, ami azért elég szokatlan mostanában, de így volt jó. Fõleg, hogy én is ott voltam, hogy felszállhassak rá