Tegnapelõtt érkezett a (hagyományos) postán egy levél, amiben - mily meglepõ - számla volt. A szép új mobilszolgáltatóm küldte, amiért is az egyik korábbi számla befizetését (mind a 330 forintot) késve intéztem el. Tulajdonképpen késedelmi kamat volt ez a javából. Az összeg rettenetes, és mosolyogtató egyben: 2 Ft.
A levél alján, ahogy ilyenkor az lenni szokott, ott figyelt a számlagyártó robot által kitöltött csekk is. Megtehettem volna, hogy legyintek, és átutalom a 2 forintot neten, de elõbújt belõlem a kisördög (na nem mintha olyan nagyon mélyen lett volna ), és másnap a csekkel megjelentem a postán. A hölgy rutinból akarta beütni a gépbe az összeget, de amikor meglátta, mit is kéne beütnie, megállt a keze. Rámnézett, remélve, hogy ez valami tréfa, de én csak kedvesen mosolyogtam rá (igen, tudok ilyet is ). Ekkor hátranézett kérdõn a másik kollégájára, aki az összeget meglátva megvonta a vállát:
- Az annyi - mondta vigyorogva.
A hölgy erre szintén megvonta a vállát, lepecsételte a csekket, letépte a nekem szánt részt, és egy mosolygós "köszönöm"-mel jelezte, hogy végeztünk Én szintén mosolyogva hagytam ott a pultot, és arra gondoltam, hogy milyen gavallér a posta...