Minap kiscsoportos foglalkozás keretében megtekintettük a Ludwig Múzeumban a Robert Capa munkáiból készült kiállítást. Korábban nem nagyon tudtam a világhírû fotósról, és bár híresebb munkáival szinte mindenki találkozott már, mégis maga az ember kevésbé volt elõtérben. Ez egy fotósnál érthetõ is, de a kiállítás segített ezt egy kicsit egyensúlyba hozni.
A kiállítás a közel ezer képet felölelõ gyûjtemény, az ún. Robert Capa Master Selection egy részébõl készült. Ebbõl a gyûjteménybõl mindössze 3 példány létezik a világon. Egy New Yorkban, egy Tokióban, a harmadik példányt pedig a Nemzeti Múzeum vette meg nemrégiben. A kiállított képeken keresztül részesei lehetünk Capa életének, és munkájának fõbb állomásait is megtekinthetjük.
Mivel én inkább csak hobbi/csodáló viszonyban vagyok a fotózással, ezért könnyen lenyûgöztek a fekete-fehér képek, de biztos vagyok benne, hogy a hozzáértõk is hasonlóan éreznek. Úgy gondolom, a digitális fotózás világában nehéz elképzelni azt, amikor csak egy lehetõség van egy kép elkészítésére. Nem lehet egybõl visszanézni, törölni, vagy netán effektekkel ellátni a frissen lõtt képet, és ebben rejlik számomra az igazi varázslat Capa képeiben.
Az emeleti kiállítóteremhez vezetõ lépcsõfordulóban elolvasható a fotós életútja, és már itt sejthetõ, hogy nem mindennapi élete volt, de ez a képekbõl, illetve a mögöttük megbúvó történetekbõl egyértelmûvé válik.
A háborús frontokon készült képét nézve elõttem lebegett híres mondása, miszerint „Ha nem lett jó a képed, nem voltál elég közel”. Azt hiszem, ha valakirõl el lehetett mondani, hogy közel volt, akkor az õ. Elég, ha az egyik leghíresebb, és egyben legtöbbet vitatott képére, a Milicista halálára, vagy a normandiai partraszállás elsõ hullámában készített képeire gondolunk. Egy másik gondolat tõle, hogy a háborús riporter akkor örül, ha munkanélküli. Robert Capa ritkán volt ilyen értelemben munkanélküli, ami egyfelõl örvendetes, hiszen kiváló munkáit fõleg ebben a környezetben készítette, de ugyanakkor mindannyian örültünk volna, ha máshogyan bontakozott volna ki a tehetsége...
Mindenképpen fontos még megemlíteni a tárlatvezetést, ami nélkül a kiállítás csak képek sokasága lett volna. Így viszont sok kép története elevenedett meg, és nem kevés háttér-információ is elhangzott, ami igazán egységessé tette a kiállítást.
Mindent egybevetve nagyon tetszett a kiállítás, és csak ajánlani tudom mindenkinek, legyen szó fotózás iránt érdeklõdõkrõl, a történelem szerelmeseirõl, vagy egyszerûen olyanokról, akik szeretnék megismerni kicsiny hazánk egy világhíressé vált gyermekét.
Külön érdekesség, hogy belelapozhattunk a teljes Master Selection-t tartalmazó könyvbe, ami kíváncsivá tett minket, hogy vajon mennyiért lehet itthon hozzájutni. Egyes tippek szerint 20ezer, mások 15ezerre saccoltak. Két találomra kiválasztott magyar weboldalon elég nagy eltérést tapasztaltam. Egyik helyen 23ezer forintért lehet hozzájutni (akciósan!), a másik oldalon már csak 11ezret kérnek érte, ugyanakkor az Amazon.com-on (ahonnan sajnos nem szállítanak Magyarországra) átszámítva már csak valamivel több, mint 5ezer forint a könyv ára. Ehhez nem nagyon van mit hozzáfûzni...
