Furcsa, várakozással teli napokat élek. Az elõttem álló hévége elég sûrû lesz, tehát valószínûleg nem sok idõm lesz gondolkozni, ami tulajdonképpen jó. Szombathelyre menni nincs túl sok kedvem, magam sem tudom, miért. Igazándiból ez az egész kedv-dolog is máshogy mûködik nálam mostanában, mert olyan dolgok, amikbe eddig szívesen fogtam, most nem mozgatnak. Minden megvan, ami eddig is, de semmi nem ugyanolyan. Árnyalatnyival fakóbbak a színek, tompábbak a fények, a sima most érdesebbnek tûnik, és az egyenesben is mintha lenne egy kis görbület... Az összetartó, alapvetõ rendezõ elv botlik meg, és hibázik, hogy az eddig tökéletesnek látott dolgokban is észrevegyem a hibát. Tudom, hogy folyamatos a változás, de mindig vannak biztos pontok, amikbe érdemes kapaszkodni, és ha nem találjuk ezeket, akkor bizonytalabbak a lépteink.
Hiányzik...
