Megint élni látszik a világ. Még ha lomhán mozdul is, mint magányos fa az esti szellőben. Lassan változnak a dolgaim. Most sem látom a végét, de talán nem is kell látnom. Hagyom magam sodorni, és reménykedem, hogy egy jobb helyen érek partot.

Ma szinte egész nap a netet intéztem, telefonálgattam, és morogtam  Hosszú lenne elmesélni, mi volt, a lényeg, hogy semmi nem mozdult, és lehet, hogy nem is fog :( Fura, hogy megint akkor jön rám az írhatnék, amikor épp nem vagyok a legjobb formámban. Egy kicsit télleg pathetic most a blogom, de majd úgyis változik...