Este van...egy blog fura gondolatok lavináját indította el bennem, és egészen addig jutottam, hogy a könnyeimtől nem láttam, amit írok  A tehetetlenség az egyik legborzasztóbb dolog, ami emberrel történhet. Amikor ott van, látja, mi történik, és az is egyértelmű, mi fog történni, de nem tud mit tenni, hogy ne úgy legyen. Félelmetes érzés... Egyszer azt álmodtam, hogy hazaérve a lépcsőházban a lépcsőfordulóból hallom, hogy valaki (vagy valami) jön utánam. Csak a lépteit hallom, és az a megmagyarázhatatlan érzésem van, hogy valami nagyon rossz fog történni, ha odaér. Futni akarok, de a lábaim nem mozdulnak, megbénít a félelem, és csak akkor szakad meg az álom filmje, amikor épp felbukkanna az, amitől rettegek. Legrosszabb álmaim egyike. Sok évvel ezelőtt volt, mégis annyira tisztán megmaradt bennem, hogy az már több, mint elgondolkodtató.

Vannak dolgok, amiket nem kerülhetünk el. Nem állhatunk félre és várhatjuk meg, amíg elvonul mellettünk. Vannak idők, amiket át kell énünk, és ezek a legnehezebbek, de minden ilyen átélt idő, és esemény megerősít bennünket, és valamilyen fura okból a továbblépésre sarkall. Legalábbis én így érzem. Ilyenkor örülök, hogy nem vagyok egyedül...