Nem tudom, mi van ma velem...nem tudok önmagam lenni. Valamiért az egész napom olyan állapotban telik, amit egyáltalán nem akarok, és ami még rosszabb, nem tudom befolyásolni. Az egészet tetézi, hogy kifelé sem tudok mást mutatni, és ezzel a számomra fontos embereknek okozok fájdalmat :( Nem tudok koncentrálni, bambulok magam elé, és közben a gondolataim egy háborgó méhkashoz hasonlítanak. Miért nem tudok szabadulni a régi berögzült gondolatoktól? Miért nem tudok egyszerűen továbblépni, és átállni egy más gondolkodásmódra? Miért nem lehetek végre én...és Ő? Csak ketten...senki és semmi más.
2005.10.29. 22:43 DuDe
3 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://dude.blog.hu/api/trackback/id/tr875948587
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Fergie 2005.10.30. 00:00:19
Továbblépni nem lehet egyik percről a másikra. Sok - sok idő kell hozzá. Azt gondolom ezzel minden, számodra fontos ember tisztában van. De ha magadban tartod azokat a gondolatokat akkor egyikük sem tud segíteni. Bármennyire szeretne.
luna 2005.10.30. 00:04:24
Képzeld Dude, egyszer voltam egy mediawawen. A barátom később jött utánam, így egyedül bolyongtam. Végighalgattam egy fuvolaművészt. Elmondhatatlan érzéseket váltott ki bennem. Előadás után valahogy egy raklaphoz keveredtünk (raklapból voltak az asztalok, és zsákok a székek azon a helyen) Nem tudom miről beszéltünk, csak a zene forralt bennem valamit. Közben megérkezett a barátom, és elhesegetődött valahogy a művész. Persze a kérdés lógott a levegőben:
- Mit akart ez az alak?
- Semmit. Tovább kell lépnem. - mondtam, és nem tudtam hova, hogy mit jelent, de mégegyszer kimondtam. - tovább kell lépni. Persze a barátom nem tudom miért húzta egyből magára, és hiába mondtam, hogy nem rá gondoltam, ő inkább meg akart sétődni. El is tűnt valahol, valamikor, de mindegy. Bennem ott fészkelt a gondolat..Indulni, lépni kell. Azóta is keresem, merre, hova menjek...És tudod Te, hányezret léptem én azóta??? :))
black moon 2005.10.31. 00:55:52
Fergie nem értek egyet feltétlenül. Van amikor időbe telik tovább lépni, de van amikor csak tőled függ a sebesség. Azon múlik, hogy meg akarod-e tenni a következő lépést. Abban viszont igazad van, hogyha Dude nem mondja el azoknak, hogy mi bántja, akik fontosak neki, akkor nem tudnak segíteni rajta :S
