Talán már írtam korábban, semmit sem gyűlölök annyira, mint a tehetetlenséget. Mindegy, milyen formában, vagy mivel kapcsolatban érzem, nem tudom elviselni. Holott egész egyszerűen csak bele kéne gondolnom, hogy miből ered, és hogy mennyire jogos az ellenkezésem...akkor pedig hatványozottan így van, ha sürgetnek, vagy az orrom alá dörgölnek olyat, amit elrontottam, és már nem tudok rajta változtatni, sőt pontosan tudom, hogy hol és mit hibáztam, mégsem tehetek ellene semmit. A sürgetésre mindig egy automatikus dac jön fel bennem, függetlenül attól, hogy jogos-e, vagy sem, és ha ezzel a daccal kell megküzdenem, abból néma ellenálláson kívül semmi nem lesz. Nem tudom, hogyan fogok kimozdulni, vagy ki fogok-e mozdulni valaha ebből az állapotból, de az biztos, hogy sokszor keserítette már meg az életemet - a saját hülyeségem Azon is sokat gondolkoztam már, hogy honnan eredhet mindez, de eddig nem sikerült rájönnöm. Abban sem igazán vagyok biztos, hogy van-e értelme kutatni az eredetét... Ma sem volt ez másképp, és attól tartok, nem utoljára volt így

Tele vagyok hülye kis manókkal, amik mindig a rossz megoldásokat, és rossz gondolatokat sugallják, ahelyett, hogy hagynának logikusan gondolkozni, és tiszta fejjel dönteni. Ettől függetlenül nem tartom magam klinikai esetnek, bár biztos lennének olyanok is, akiknek bejönne ez a verzió... Egyszerűen csak van egy csomó olyan dolgom, amin szeretnék változtatni a közelemben élők és nem utolsó sorban magam érdekében.