Hosszú volt ez a nap...még úgy is lefáradtam, hogy délután - a tel.központunk hibája miatt - pár órán keresztül nem volt bejövő hívás. Nade holnap szombat, a pihi és (jó idő esetén) a csavargás ideje. Tervezgettem, hogy kilátogatok nagybátyámékhoz, és megcsodálom a kedvenc cicámat, de mint kiderült, nem lesznek otthon a hét végén Majd megyek másfelé legfeljebb.

Megkaptuk az óriási-hatalmas bónuszunkat, és nem igazán tudom, mire kéne költenem. Már az is eszembe jutott, hogy nem költöm el, hanem elteszem tartalék gyanánt. Mivel nagy álmom, a fotel nem jön ki belőle, így egyéb álmaimat boncolgattam ma a gépem előtt ülve (hívásra várva ), de egyik sem bizonyult olyan létfontosságúnak, hogy rögtönazonnal elköltsem rá a pénzem. Túl sok az álom, és túl kevés a pénz - ez a végkövetkeztetés, de azért még töröm a fejem a témán Az a baj, hogy nem tudok bánni a pénzzel Ha nincs, szűkölködöm, ha meg van, akkor túl könnyedén bánok vele, és hamar elfogy. Nade most a saját bőrömön tanulom a spórolást, és remélem, sikerül valamennyit elsajátítani eme nemes tudományból Ha kellően drámai akarok lenni, akkor azt mondom: túlélésre játszom

Hát ennyit a mai napról. Végül, de nem utolsósorban még azt szeretném közhírré tenni, hogy 9 (igen igen igen, már egy jegyű!)