Minidg eltűnődök, mennyire érdekes érzéseket tud kiváltani a felhők bambulása az égen. Sokszor előfordul, hogy felnézek, és elbambulok. Nem feltétlen magukat a felhőket nézem, inkább csak a gondolataim, a képzeletem száll fel közéjük. Ma reggel is így volt, amikor a buszból kinézve figyeltem a reggeli felhőket. Úgy gondolom, hogy igenis szükség van néha az ilyen kis bambulásokra, merengésre, és mosolygásra...igen, nálam általában mosoly a vége az ilyen felhőkbe nézésnek. Sokan elmulasztják szemmagasságnál feljebb emelni a tekintetüket. Mindig van olyan dolog, ami feljebb van, és érdemes elmélázni rajta, vagy csak egyszerűen megcsodálni a mesebeli lényeket, vagy alakokat, amiket a felhők, és a közöttük szárnyaló képzelet rajzolnak ki. Ki tudja, talán a korral jár, hogy egyre kevesebbet nézünk fel...én soha nem akarok annyira felnőni, hogy elfeledkezzek erről.