Kicsit félve jegyzetelek...megnéztem egy filmet, ami igazándiból nem is elsősorban az érzelmekről szólt, és mégis nagyon erős hatással volt rám. Nem, nem sírtam...ez nem az a típusú film volt Csak valahogy elgondolkodtatott...az a gáz, hogy ha el kéne mondanom, mit éreztem, akkor nem tudnám. Asszem itt sem fogom kifejteni ugyanezért. Mindenesetre kicsit meglepődtem magamon. Az ember saját magát sem ismerheti meg teljesen, hát még ha mások megismeréséről van szó. Talán soha nem lesz teljes a kép, de mindig van egy újabb darab, amit beilleszthetünk a magunkról megszerzett tudás kirakójába.
Ez is én vagyok...?
2006.10.25. 21:08 DuDe
4 komment
Címkék: film érzelem egó
A bejegyzés trackback címe:
https://dude.blog.hu/api/trackback/id/tr595947240
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csibike 2006.10.26. 09:24:38
Többek között ezért szeretem a jóóóó művészfilmeket... :)
DuDe 2006.10.26. 09:27:22
hát ez igazándiból nem az a művészfilm-kategória volt %rolleyes% de arra jó volt, hogy kihozzon belőlem valamit, amiből tanulhattam :)
pudingocska 2006.10.26. 12:21:39
ráadásul változunk is. Én pl. ahányszor megnézem a Donnie Darkot mindig mást jelent,mást hoz föl.
DuDe 2006.10.26. 15:17:16
naigen...rengeteg film van, amit be kéne pótolnom...többek között a Donnie Darko