Ma délelőtt csengettek. Nah - gondoltam - valaki megint valamit el akar adni nekem. Mikor kinyitottam, nem az fogadott, amire számítottam. Tehát nem egy nagydarab asszony, aki takarókat (esetleg kés- vagy edénykészletet) akart rámsózni, és nem is bájvigyorgó hittérítők, hanem egy fiatal srác. Azzal kezdte a mondókáját, hogy "Jónapot kívánok! Kérem hallgasson meg..." már ez nem a szokványos menete volt az efféle eseményeknek. Aztán elmondta, hogy a bátyja beteg és az ő kezelésére gyűjt pénzt, de hogy senki ne nézze koldusnak, szeretne eladni nekem egy saját kezűleg készített edényalátétet. Egy egyszerű fa keretre volt ráragasztva egy kerámialap. Lehet, hogy balek naiv vagyok, de gondolkodás nélkül rábólintottam. Az sem érdekel, ha nem arra kellett a pénz, amit elmondott...