Másnap van. Na nem OLYAN másnap, csak simán a céges karácsonyi buli másnapja. Sajnos nem tudtam túl sokat ott lenni, de azért jól éreztem magam (a tegnapi hangulatomhoz képest). Volt eszem-iszom, meg műsorok, meg jó hangulat. Sokat nevettünk, ezt a torkomon érzem is kicsit.

Ma meg családi "bulizás". Több névnap és szülinap összevonva kerül terítékre. Többek között apai nagyapám születésnapját is ünnepeljük, nemrég lett 90 éves. Ami ebben az érdekes, hogy ő még mindig biciklivel megy a kisboltba, naponta megy ki a kertbe és gondozza a szőlőt, bort készít (állítólag nagyon jót, dehát én ehhez nem értek ), egyszóval nagyon jól tartja magát. Amikor elnézem, mindig elgondolkozom, hogy vajon nálam meddig fog tartani az a bizonyos fonal, és vajon milyen állapotban talál a 90. születésnapom. Sokszor gondolok arra, hogy nem szeretném megérni a 90-et, mert ha leépülök, akkor több gondot jelentenék a szeretteminek, mint amennyi öröm van abban, hogy még élek... Aztán egy más hangulatban megint máshogy képzelem, és azt szeretném, hogy igenis érjem meg,  és láthassam, hova fejlődik a világ addigra.

Nagyapám eléggé rázós időkben élte meg ezt a 90 évet, és így azért még nagyobb "teljesítmény" ez a kor. Nekünk most más rázós dolgok vannak, és más miatt lesz teljesítmény, hogy megérjük a 90-et. Én mindenesetre szeretném, hogy csak annyi bajom legyen 90 évesen, mint nagyapámnak most