Pár napja tervezem, hogy írok...nem ide, amoda (ez milyen fura szó, nem...?). Pár napja mindenféle gondolat pörög a fejemben, de lassan már meg sem lepődöm ezen. Pár napja alig látom, mi történik rajtam kívül, túlságosan lefoglal a befelé fordulás figyelés.
Ma úgy gondolom, nem írok...oda. Ma is megvannak a gondolatok, de mintha szabadságot vettek volna ki, nem engem zaklatnak. Ma körülnézek, és megpróbálok átlátni a szürke függönyön, kifelé figyelni. Talán még sikerülhet is...
