Szeretek levelet kapni. Igazi, papíros levelet és elektronikus fajtát egyaránt. Mindig van bennem egy apró izgalom, amikor nyitom a postaládát, hogy lássam, kaptam-e valamit. Persze többnyire üres a láda, de néha azért van meglepi. Így volt ez ma is.

Kinyitottam a postaládámat, és egy képeslapot találtam benne. Első gondolatom az volt, hogy húsvétra kaptam üdvözletet, ami még érthető is lett volna. Kivettem, és első pillantásom a címzett helyett az aláírásra tévedt. Itt már kezdett gyanús lenni, ugyanis a szöveg vége így szólt: "Szeretlek! M". M-et, a feladót nem sikerült beazonosítanom, és a "Szeretlek" szó sem túl sűrű vendég nálam mostanában. Ekkor néztem meg a címzettet, és meglepődésem csak fokozódott. Egy ismeretlen női(!) nevet láttam, és a cím szerint az illető a másik lépcsőházben lakott. A város, utca, a házszám és az emelet stimmelt, de semmi más nem. Rejtély, hogy miként azonosított az illető hölggyel a postás, de talán ez a kisebbik gond. Van ugyanis néhány lakás mindkét lépcsőházban, ahol nem lakik senki, és az ezekhez tartozó postaládákat bizony senki nem üríti ki. Ha teszem azt, egy ilyen postaládába kerül a lap, akkor talán soha nem ér el a címzetthez...

Fogtam hát a lapot, átballagtam a másik lépcsőházba, és némi keresés után bedobtam a megfelelő ládába. Azt már csak útközben néztem meg, hogy mi is van a képes felén; Eiffel torony, és Paris felirat.