Voltatok már úgy, hogy annyi mindent szeretnétek kimondani, hogy végül semmi nem jön...? Amikor a sok kép annyira felhalmozódik belül, hogy a színek és formák együtt egy nagy, alaktalan, fekete csomóvá állnak össze...?
Túlsok
2009.04.29. 21:18 DuDe
4 komment
Címkék: sok
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://dude.blog.hu/api/trackback/id/tr335945867
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Rege Ata 2009.04.29. 21:42:30
nekem most csak az az érzésem, hogy nem LEHET, nincs ÉRTELME, és így tovább... nyif, fenébe is :-o :-s (eh)
Odil 2009.04.29. 22:00:23
na igen..
anonim 2009.04.29. 22:22:34
Igen, rendszeresen így járok, amikor leülnék rajzolni vagy festeni... a végén csak ülök és gyönyörködöm a papírban meg a ceruzákban :) ...mert az is valami :)
k 2009.05.01. 06:48:35
az érzéseket nem könnyű megfogalmazni.:) de megtaláltam egy leírást (nem saját), szerintem ez csodálatosan érzékelteti: (de csitt ám, mert csak elcsórtam)
"Amikor reggelente álmatlanul fekszem az ágyban, és nincs erőm felkelni, elkezdődik bennem a belső monológ. Tervezem a napot, döntéseket hozok, sőt még előadásokat is tartok. Ezalatt jól érzem a lélek magányos monológjának tisztaságát. Igen ám, de aztán jön a nappal valósága, amelyben az önmagammal folytatott párbeszéd eredményét át kellene ültetnem a valós életbe. A belső világosságnak külső világossággá kell átalakulnia. Ez kivitelezhetetlen. Ilyenkor ugyanis hiányoznak a megfelelő szavak. Az egyértelmű mondatok elkallódnak, és néha maga a gondolat is elillan. Mi volt az, ami bennem gondolatként önmagát gondolta? Megértem a remetét, aki már csak némán beszél önmagával. Jól felismerhető az áthidalhatatlan távolság a belső világ könnyedsége, a gondolatban folytatott magányos párbeszéd és a valódi párbeszéd között. Egy szöveg gondolatban megfogalmazott elképzelése és a valóban megírt szöveg között. Amit megjelenítek, annak már alig van köze ahhoz, ami egyszer már kész és tökéletes volt. "
