Érdekes dolog egy napi görcsölés, magamba roskadás és hitetlenkedés után szembesülni azzal, hogy a dolgok mennyire egyszerûek. Legöbbször az ember saját magának gyártja (sorozatban) a problémákat. Korábban talán írtam is róla, de mindenképpen hiszek abban, hogy a kommunikáció két ember között elsõdleges fontosságú ahhoz, hogy bármi(!) mûködjön. Ezen kívül még rengeteg dolog van a bizalomtól a tiszteletig, ami szükséges, de ha a megfelelõ kommunikáció nincs meg, pillanatok alatt szétcsúszhat a legszorosabbnak vélt kötelék is.

A másik dolog, ami nagyon hasznos lehet, ha az ember tud vele "bánni", a megérzés. Egyszer egy nagyon jó barátom azt mondta nekem, hogy oda kéne figyelnem a megérzéseimre, mert nagyon jók. Ez a mondat nagyon megmaradt bennem, és mégis, a tartalmára csak sokkal késõbb döbbenek rá. Általában akkor, amikor rájövök (persze utólag), hogy ezt, vagy azt éreztem elõre. Nem tudom, hogy mûködik, de abban egészen biztos vagyok, hogy érdemes lenne sokkal-sokkal jobban odafigyelnem rá. Nem kéne hagynom, hogy a körülmények eltérítsenek attól, amit itt belül érzek.