DuDe

Mivel már régóta nem voltak keresõszavak, és épp böngésztem a statisztikámat, ezért lássunk néhány izgalmasabb keresõszót, amivel a blogomra találtak:

kézmûvesek elõnyben

alakzatok?

utánanéztem, télleg írtam ilyen szót

hát remélem, megtalálta, amit keresett

tyû, ez valami személyiségbigyó lehetett

szóhoz se jutok

Ezerszer megrágott téma, és az esetek 99%-ában elsiklok felette, de ma valahogy mégis fennakadtam. Egy napilapban láttam egy hirdetést, aminek az alján két portré, hogy bizony õk is ezt a céget választották. Maga az elmélet okés, hiszen ismert emberekkel reklámozni már régóta bevett dolog. A hangsúly viszont most az "ismert"-en van. Akiket Magyarországon híresnek, vagy - ami számomra még borzasztóbb - sztárnak neveznek, azok fényévnyi távolságra vannak attól, ami nekem a sztárt jelenti. Számomra ha valaki híres, az azt jelenti, hogy letett valamit, amire felnézhetnek, elért valamit a saját erejébõl.

Innentõl fogva viszont számomra semmiféle vonzerõvel nem bír, hogy egy cég VV Ágicával (sic!) népszerûsíti a szolgáltatását. Eleve vicces, hogy nem a valódi neve áll ott. Persze nyilván a valódi nevérõl még kevesebben ismernék fel. Névtelen percember, aki a mai média "gondoskodásának" köszönhetõen jutott ilyen "magasságokba". És õ csak egy a sok senki közül, akiket nap, mint nap az arcunkba tolnak, íly módon próbálva õket fent tartani a felszínen, hiszen ha nem tennék, már másnap nem emlékeznénk rájuk. A valódi értékek pedig - ha még vannak ilyenek - a felszín alatt csörgedeznek, mint valami búvópatak, és táplálják a megmaradt életet itt, a senkik földjén.

Tegnapelõtt érkezett a (hagyományos) postán egy levél, amiben - mily meglepõ - számla volt. A szép új mobilszolgáltatóm küldte, amiért is az egyik korábbi számla befizetését (mind a 330 forintot) késve intéztem el. Tulajdonképpen késedelmi kamat volt ez a javából. Az összeg rettenetes, és mosolyogtató egyben: 2 Ft.

A levél alján, ahogy ilyenkor az lenni szokott, ott figyelt a számlagyártó robot által kitöltött csekk is. Megtehettem volna, hogy legyintek, és átutalom a 2 forintot neten, de elõbújt belõlem a kisördög (na nem mintha olyan nagyon mélyen lett volna ), és másnap a csekkel megjelentem a postán. A hölgy rutinból akarta beütni a gépbe az összeget, de amikor meglátta, mit is kéne beütnie, megállt a keze. Rámnézett, remélve, hogy ez valami tréfa, de én csak kedvesen mosolyogtam rá (igen, tudok ilyet is ). Ekkor hátranézett kérdõn a másik kollégájára, aki az összeget meglátva megvonta a vállát:

- Az annyi - mondta vigyorogva.

A hölgy erre szintén megvonta a vállát, lepecsételte a csekket, letépte a nekem szánt részt, és egy mosolygós "köszönöm"-mel jelezte, hogy végeztünk  Én szintén mosolyogva hagytam ott a pultot, és arra gondoltam, hogy milyen gavallér a posta... 

Valami elveszett. Vagy csak épp nem találom. Úgy érzem, változásra van szükség. Még nem tudom, miben, és hogy merre, de egy biztos; ami eddig voltam, az nem elegendõ. Nem volt elégséges ahhoz, ami lenni szerettem volna. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ami eddig volt, az rossz. Egy út, ami szükséges volt ahhoz, hogy az legyek, aki most vagyok. Semmiért nem cserélném el.

Most mégis másfelé kéne mennem. Egyedül. Kapaszkodó, és útmutatás nélkül. Egyfelõl úgy érzem, szükségem lesz erre, másfelõl pedig iszonyatosan hiányzik, ami volt. Fogalmam sincs, merre kéne indulnom. Egyelõre egyhelyben toporgok. Körülnézek, de még nem azt látom, amit (elvileg) látnom kéne, és így nehéz lesz elindulni...

1. Nevezz meg olyan énekest vagy zenekart, akit szeretsz!
Nincs kedvenc zenekar, kedvenc zenék vannak

2. A kérdésekre válaszolj az énekes/zenekar számaiból...
- Férfi vagy nõ?
Queen - Too much love will kill you

- Írj magadról!
Green Day - Basket case

- Hogyan írnád le az elõzõ kapcsolatod?
Richard Marx - Right here waiting ; Crystal - Sosem múlik el

- Milyen a jelenlegi kapcsolatod?
Madder Mortem - Armour

- Most hol lennél szívesen?
Mr.Big - To be with you

- Mit gondolsz a szeretetrõl?
Extreme - More than words

- Milyen az életed?
Megadeth - Addicted to chaos ; Fort Minor - The hard way

- Mit kérnél, ha egy kívánságod volna?
Cher - If I could turn back time

3. 6 embernek dobd tovább a labdát!
A labda elgurult, aki akarja, felveszi...

Mondta, hogy amint lehetõsége lesz, megteszi. Most megkapta a lehetõséget, és élt is vele.

Nem tudom, mit kéne tennem, nem tudom, mi lenne a jó. Nemrég azt olvastam, hogy "senki nem teheti függõvé boldogságát egy másik embertõl". Azóta mozgolódik bennem ez a gondolat, és próbálom ezzel a szemüveggel látni mindazt, ami történik. Próbálom függetleníteni magam, de lennie kell egy vékony falnak, amin nem látok túl, és ami mögött ugyan várakozás van, de nyugalom is. Szavak nélkül, hideg fejjel kéne tennem azt, amit most egyre kétségbeesettebben, kapálózva teszek. Találnom kéne egy biztos pontot itt belül, amire ha gondolok, akkor nem járkálok naphosszat fel-alá, nem pörgetem az agyam, hanem békés arccal, csendben várok, hiszen most nem az én lépésem következik. Nem léphetek helyette, nem dönthetek helyette, de ugyanakkor nem siettethetem, hogy Õ tegye ezeket.

Nyugodtnak kéne lennem, hisz nem ígért, nem kecsegtetett, nem villantott fel semmi olyat, amitõl feljogosítva érezhetném magam bármilyen lépésre is, amivel bizonyosságot szerezhetnék. Csak én vagyok olyan, aki remél, és vár, de türelmetlen. Most, hogy egy újabb szál szakadt el, amibe kapszkodhattam, félek. Félek, de önzõ módon magamat féltem, és ez nem jó. Tudom, hogy Neki nem lesz baja, sõt, talán jobb lesz Neki az út végén, amire most lépett, mégis folyton az jár a fejemben, hogy mi lesz velem(!) Nélküle. Lassan 4 év eltelik, és semmit nem tanultam...

Mondta, hogy amint lehetõsége lesz, megteszi. Most megtette. Hiányzik.

- Figyelem, kockulás! -

Tegnap elérkezett a napja, hogy rövid felvezetõ elõjáték után (kb. egy hét alatt belehergeltem magam) megérkezzen otthonomba az új "lakó" egy atomerõmû formájában Persze, mint általában az ilyen ügyletek, ez sem ment teljesen zökkenõmentesen.

Amikor izgulva hazaértem és nekiláttam, hogy kibontsam, és birtokba vegyem a cuccot, hamar szembesültem a problémával, miszerint nem tudok rá billentyûzetet dugni. Az eddig használt billentyûzetem ugyanis PS/2-es csatlakozóval rendelkezik, de az új gépen csak USB aljzatok vannak ilyen (és egyéb) célokra. Ö'öm-bódottád, irány a bót. Két lehetõség volt, vagy elmegyek a szokásos helyre, ahol vásárolni szoktam, de nem tudtam, meddig van nyitva, vagy elmegyek a Westendes a Media Markt-ba, ami tutira nyitva van, könnyebb is eljutni oda, és a választék is jó - lehet.

A választékkal nem is volt gond, ezerféle billentyûzet közül lehet válogatni, egyik több funkciót tud, mint a másik, de olyan, ami az én igényeimnek megfelel ÉS olcsó, nem volt. Ehhez tudni kell, hogy óriási igényeim vannak a billentyûzettel kapcsolatban. Ezek közül a legfontosabb, hogy a kurzormozgató és az Insert...Page Down blokk között legyen hézag Ha ugyanis ott van valami, akkor biztos, hogy véletlenül rányúlok használat közben, és az olyat nem szeressük A másik feltétel, hogy ne legyen mindenféle extra gomb rajta...médiavezérlés, meg minden...boáh Szóval ilyen billentyûzet nem volt. Ránéztem az órámra; este 7 óra, talán még nyitva van a másik bolt. Felkerekedtem, odautaztam, és szerencsémre 8-ig nyitva voltak. Mintegy 5 percen belül lett egy normális billentyûzetem, és mintegy másfél órás csúszással sikerült is elkezdenem a gépen a berendezkedést.

Mivel kicsike a kicsike, ezért nem kellett nagyon helyet készíteni neki, meg egyébként sem volt türelmem szépen elrendezni, úgyhogy az elsõ fázis enyhén szólva kaotikus körülmények között zajlott Maga a gép egyébként hozza azt a szintet, amire számítottam, tehát egyelõre minden nagyon szép, minden nagyon jó Sajnos kollégám - aki egyébként felelõs azért, hogy idáig jutottam, és új gépet vettem - nem járt ennyire jól. Egyszerre vettünk ugyanis vele ugyanolyan kütyüt, de ma reggel mondta, hogy az övében fura hangokat ad ki a vinyó, tehát valószínû cserebere lesz...

• látni
• hallani
• tudni
• vallani
• simulni
• ölelni
• elégni
• éledni
• érezni
• érteni...

Éjjel arra ébredtem, hogy folyik rólam a víz. Ebben tulajdonképpen semmi meglapõ nincs, ha azt nézzük, milyen idõ volt napközben, és hogy éjjel sem hûlt le a levegõ eléggé. Mindenesetre fél 2-kor felkeltem, és úgy döntöttem, hogy hiába hangos a ventilátor (az éjjeli csendben meg fõleg), beindítom. Így is tettem, odacéloztam vele az ágyra, és máris jobban éreztem magam. Amíg ez megtörtént, addigra az álom pont kiszökött a szemembõl, és már az álommanó is aludt, annyira éjjel volt. Megpróbáltam azért aludni, mert a dolgos hétköznapok koránkeléssel párosulnak - legalábbis számomra

Amikor felébredtem, hallottam, hogy a szõrös lakótársam mocorog. Igaz, sokkal szolídabban, mint szokott, és ennek kifejezetten örültem. Felnéztem, hogy mennyi lehet az idõ, és hirtelen olyan éber lettem, amennyire csak lehet. Az 5:40-es ébresztés valamiért elmaradt, és az órán 6:31 volt. Halkan szóló rádióra szoktam ébredni, ami most olyan halk volt, hogy nem is szólt. Némi morgás közepette vettem tudomásul, hogy a reggelre tervezett borotválkozásról le kell mondanom, és a reggeli készülõdési aktus összess többi részét is rohamtempóban kell végeznem A katonaság óta utálok kapkodva elkészülni, és elrohanni otthonról, mert akkor mindig olyan érzésem van, hogy valamirõl megfeledkeztem. Most viszont muszáj volt gyorsan összekapnom magam, és elrohanni, mert a busz nem vár...

A szokásoshoz képest pár perccel késõbb indultam otthonról, és akkor még hátravolt a bolt. Ott folytatódott a "sikersorozat". A csemegepultnál egy fiatal tanuló "szorgoskodott", és az elõttem álló egyetlen vevõt szolgálta ki némi párizsival, de mindezt olyan tempóban, mintha az egész városban nem lenne több vevõ, nem hogy a boltban. Semmi gondom a tanulókkal, meg a srác sem volt rossz, csak pechem volt. Miután megkaptam a cuccaimat, irány a pénztár. Ránéztem az árura, és már készítettem is elõ a végösszeget. A pénztárnál elõttem álló férfi épp kedélyesen beszélgetett a pénztáros lánykával, miközben az szorgosan adagolta a gépbe a számokat. Nem lesz itt hiba - gondoltam, de Murphy ismét a fejemre koppintott, amiért túl korán örültem. A pénztárgép halk kattanással jelezte, hogy márpedig neki nincs több szalagja, amire nyomtathatná az árakat. Szerencsére a lányka már rutinos volt, és hamar kicsierélte, de így is értékes percek szálltak el.

A busz idõben jött, ami azért elég szokatlan mostanában, de így volt jó. Fõleg, hogy én is ott voltam, hogy felszállhassak rá

Krikszi bejegyzése, és Fergie erre írt válasz-bejegyzése nyomán indulok el, és megpróbálom összeszedni, mire emlékszem '92-bõl.

Elõször is akkor fejeztem be Szombathelyen a szakmunkásképzõt, ahol is villamosgép-szerelõ szakképesítésre sikerült szert tennem (amibõl gyakorlatilag semmire nem emlékszem). Szakmunkásvizsgán olyan mázlim volt, mint azóta talán soha. A történelemtanulás nagyjából úgy nézett ki, hogy kinyitottam a füzetem a kidolgozott tételeknél, és elolvastam egy egész oldalt abból, ahol épp kinyitottam. Ez "Az elsõ világháború kezdeti szakasza" címet viselte, és az elsõ oldal után meg is untam. Másnap újból elõvett a lelkiismeret, és ismét kinyitottam a füzetet: Az elsõ világháború kezdeti szakasza. Óh, ez már ismerõs, fussuk át még egyszer. Megtörtént, de az elsõ oldalnál megint nem jutottam tovább. Ezt a manõvert még vagy 4-5 alkalommal sikerült eljátszanom (pedig nem volt összeragasztva a füzetem többi része).

Ennyi tudással sikerült eljutnom a szakmunkásvizsgáig, ahol érthetõen nem voltam túl nyugodt. Utólag izgulós típus vagyok vizsgákon, tehát elõtte teljes a nyugalom, és utólag görcsölök, hogy vajon hogy sikerült - amikor meg ugyebár már nem sok értelme van aggódnom. Itt viszont elõtte is ökölbe szorult a gyomrom, de akkor már késõ volt. Bementem, leültem, és a sok tétel közül minden mindegy alapon kihúztam egyet. A cetlin ez állt: Az elsõ világháború kezdeti szakasza. Alig hittem a szememnek, de az elejét hibátlanul elmondtam, és a tanárnak pont akkor lett elég, amikor már közeledtem az elsõ oldal aljához...

A szakmunkásképzõ utolsó évében adódott a lehetõség, hogy át lehet lépni szakközépiskolai osztályra, ahol is a második osztályból kedzhetem (folytathatom) a tanulást. A feltétel az volt, hogy olyan tárgyakból kellett különbözeti vizsgát tennem, amik a szakmunkás osztályban nem voltak, de a szakközépben igen. Ezek a nyelv (akkor épp német), számítástechnika, és kémia. Az elsõ kettõ gyakorlatilag elõre kipipálható volt, ezekkel nem is foglalkoztam. A kémia viszont már rég volt, úgyhogy abból készülnöm kellett. Nõvérem segítségével kidolgoztuk a tételeket, és õ volt az is, aki kikérdezett nyár végén. Szerencsére minden simán ment, úgyhogy újabb 3 évig az iskolapadot koptattam

Ugyanennek köszönhetõen nem vittek el katonának a szakmunkás suli végén, pedig kaptam a sorozásra az invitálást. El is mentem, de mivel volt igazolásom, hogy folytatom a sulit, ezért elég hamar megszabadultak tõlem (vagy én tõlük). A szakközép után persze megvolt a katonaság, de az már egy másik történet

Ezen kívül nem sok maradt meg bennem abból az évbõl, pedig biztos van még, amirõl mesélhetnék. Mivel akkoriban zárkózott, és gátlásos voltam (nem röhög, télleg az voltam ), a társasági életem alulról verdeste a nullát, tehát ilyen kalandjaim nem voltak. 2-3 szakmunkás osztálytársammal eljártunk kosarazni, és tulajdonképpen ez jelentette a szórakozást.