Jelentem, még élek, és nem csak a statisztikát nézegetem Nem volt ihletem írni, úgyhogy kussoltam. Legalábbis blog-szinten. Meg hát ez a hét leginkább arról híres, hogy annyi melóm van, amiből nem igazán bírok kilátszani...
Múlt hétvégén volt nagy banzáj cégben. Egész pontosan nem a cégben, mert Tihanyba kirándult a dolgozók sacc kétharmada (mintegy 800 ember). Volt ott mindenféle mókás, és kevésbé mókás feladat, meg sportolás, meg punnyadás a buborékfürdőben, szóval kikapcsolódás.
A helyszín nagyon szép volt, és mindenki túlélte, bár nem tudom, kit mennyire villanyozott fel a kapun történő bekanyarodás után elsőként megpillantott rohammentő látványa Nade ahogy említettem, senkinek semmi baja nem lett, pedig volt egy-két feladat a csapatversenyen, ami elég meredekre sikerült. Így például a csibészeltetés. Igazi kutya, igazi vastagruci, és többé-kevésbé igazi harapás is...persze csak a vastagruci ujjába. Ezenkívül volt még kukacok között turkálás, ami nekem nagyon bejött , meg trutymó-ivás, amit ugyan bevállaltam, de kevésbé volt felemelő - de, talán a gyomromnak az volt A megivásra szánt trutymó lényege: Végy két olajoshal-konzervet, egy darab pálpusztai sajtot, egy darab zselét (szép zöldet), és némi meggylével együtt turmixold össze (kedvesen megkérdezték, hogy mennyire darabosan szeretnénk fogyasztani). Namost ebből az elegyből fél litert kellett legyűrni, tetszőleges számú csapattagnak. Mi ketten ittuk meg... Külön-külön mind jókis cucc (bár a pálpusztainál rezeg a léc), de így egyben...ha azt mondom, sz*r volt, akkor nagyon óvatos, sőt kifejezetten becéző voltam Sebaj, a játékba belefért, és vissza se kívánkozott - annyira. Ezenkívül karate formagyakorlatoztunk, meg bezárt ketrecből kiszabadultunk (8 lakat, hozzá vagy 20 kulcs, és időre kinyitogatni, hogy ki tudj menni), meg még sok minden más, szóval összességében jó volt. Sportverseny gyanánt minigolfoztunk, ahol is holtversenyben harmadik lettem, de mivel csak egy érem volt, sorsoltak... Ahogy azt látni is lehet (vagyis nem lehet), nincs képem az éremről, tehát sejthető, hogy mi volt a végeredmény Nade ez legyen a legnagyobb baj.
Volt még rengeteg kaja, svédasztal, és iszonyat finom sütik minden étkezésnél Ez még hozzá tartozott, és a nap végére ráadásként olyan csillagos ég, amilyet itt a nagy büdös fővárosban soha nem lehet látni. El is bambultam rajta egy darabig, aztán aludtam is valamennyit, és másnap rettenetesen elcsigázva hazajöttem, hogy kipihenjem a fáradalmakat Nem sok képet készítettem, de a helyről azért itt van kettő:
A szálló előtt volt ez a szobor, a háttérben pedig a nemrég elkészült viadukt...
...és ugyanaz a szobor szemből, a hátteret ebben az esetben a szálloda adja