A tegnapi napom nem munkával telt. Igaz, hogy végső soron munkával kapcsolatos, ami történt, de akkorsenem dolgoztam, és látám, hogy ez jó. Lőn este és reggel - másnap. Na, nem úgy másnap, hogy macskajaj, meg katzenjammer, meg hangover meg ilyesmi. Csak simán fáradtnak éreztem magam egész nap, és ezt a délutáni mozgolódás csak fokozta. Hazafelé megláttam a tömeget a villamoson, és valamiért szardíniaszag csapta meg az orromat. Ettől el is ment a(z addig sem létező) kedvem a villamos rendeltetésszerű használatától. Úgy döntöttem, hogy elindulok haza gyalog, ami a Boráros tértől az Oktogonig egy egész kellemes séta. Már majdnem a Wesselényi utcánál jártam, amikor villámcsapásként ért a felismerés, mely szerint én sütit akarok enni . Mert megérdemlem a sok gyaloglásért kárpotlás gyanánt. Ezen csapásirányt követve áthaladtam a körút másik oldalára, és a Dob utca sarkán tanyázó cukrászdába betérve lecsaptam. Áldozatom egy isler, egy piskótatekercs, és egy stefánia torta szelet. Ők most itt kacsintgatnak rám, én pedig egyre kevésbé tudok ellenállni... Majszolást, és punnyadást megkezdeni!