Ez itt az Avinguda Diagonal, ami mentén a szállodánk is állt. Érdemes megfigyelni az út "összetételét". Két oldalt két-két sáv az autóknak, aztán beljebb villamos-sínek (füvesítve, ami nekem külön tetszett), és középen a sétálós rész, kerékpárutakkal. Egyszerűen ideális. Sok ilyen út van arrafelé, és közben azon gondolkoztunk, hogy milyen lenne itthon mondjuk a Váci utat ilyenre megcsinálni Persze mindenütt fák, és úgy általában rengeteg zöld terület. Nah és papagájok mindenfelé. Szabadon röpködnek, rikácsolnak a pálmafák tetejéről, és vidáman élik az életüket. Persze alig látszanak, csak a hangjukat lehet hallani. Azért egy lesifotó sikerült egyikükről Kíváncsi lennék, hogy mennyire van hideg arrafelé télvíz idején, de gyanítom, hogy nem annyira, mint nálunk, mert különben nem nagyon maradnának meg ezek a hangoskodók. Papagájok, és galambok...ezekből sok van

Ez pedig már az első látványosság, a Sagrada Família. Egy templom, ami leginkább az extrém külsejével "hódít". Egész egyszerűen hihetetlen formák, alakzatok, ésúgy általában látvány, amit ez az épület nyújt. Valamikor az 1800-as évek második felében kezdték, és - ahogy látni is - még mindig nincs kész. Nem tudom, mire lesz kész, de nagyon remélem, hogy megérem, és megnézhetem készen is, mert fantasztikus. Keveredik a klasszikus és a modern, organikus, természet ihlette formák, és impozáns méretek. Csak erre rengeteg képet lehetett volna ellőni, mert annyi apró részlet, és érdekesség van rajta/benne. Belül is készül, és ahhoz képest, hogy mindenütt állványok, meg ilyesmi, mikor ott voltunk, egy elkerített részen épp mise volt. A többi részen meg a turisták - köztük mi is - tobzódtak

Ezt a képet moon kedvéért Az épület alagsorában múzeumot rendeztek be, az építkezésről, és mindenről, ami ezzel kapcsolatos. Többek között a szobrok, és díszítések vázlatai, mint ez az alak is. Grafittal (vagy szénnel) rajzolt képek, tervek, meg ilyesmik. Szuperjól néztek ki

Ez itt már a Plaça de Catalunya, egy szép nagy tér, sok galambbal, meg pihenős helyekkel. A galambok el vannak kényeztetve; a tér szélén több árus mindenféle magokat árul csomagban, hogy a szegény éhező galambok ne éhezzenek...hát nem éheznek A gyerekek kifejezetten élvezik a galambok nyüzsgését, meg hogy lehet őket etetni. Többek között erről a térről megy a repülőtérre a busz, kéőbb mi is innen mentünk.

A Catalunya-ról nyíló kis sétálóutcában lőttem ezt a hőmérőt. Egy egész házfalnyi méretben mutatja most épp a 23 fokot Említettem már, hogy milyen jó időnk volt?

Következő állomás a Casa Milá, ami szintén Gaudí tervei alapján készült. Hihetetlen az az ember. Ide sajnos nem jutottunk be, mert nagyjából 3/4 órányi sorbanállást választott el minket a belépéstől, azt pedig nem vártuk ki. Majd legközelebb

A kedves ott lakók biztosítottak minket vendégszeretetükről Ez a ház közvetlenül a park kerítése mellett/alatt terült el. A felirat emígyen üdvözöl mindenkit: "Miért hívják turista szezonnak, ha nem lőhetünk rájuk?". No comment

Azért volt barátságosabb látvány is, pl. a korábban mutatott Sagrada Família, amionnan fentről is elég impozáns látvány volt. Mögötte pedig a Földközi-tenger kékje. Elég párás volt a levegő, de azért így is ott van a látvány a szeren.

Ez a ház már a park túloldalán van (ahova mellesleg sokkal kevésbé brutális emelkedő vezet ) Gaudí minden mennyiségben, formában és színben. Az egész park róla szól gyakorlatilag, mozaikok mindenfelé, de nincs két egyforma minta sehol. Elképzelni sem tudom, milyen meló lehetett mindezt összehozni...

Itt már az állatkert, ahol is az aznapi legelső látogatók között voltunk, mivel nyitás után 3 perccel értünk oda Kevés bámészkodó, és álmos állatok fogadtak minket. Íme egy zsiráf annak, aki szereti

A mási nagyszerű időzítés az állatkerten belüli delfin show-nál sikerült. Napi 2-3 alkalommal tartanak egy fél órás bemutatót, és pont akkor értünk oda, mikor már csak pár perc volt hátra a kezdésig. Tudunk, nah

Az állatkert mögötti parkban csavarogtunk egy ideig, mivel hatalmas nagy volt. A parkból kiérve pedig megörökítettem a bér-bicajok seregét. Ezek a bicajok a város minden pontján ott voltak, a jobb szélen látható kis oszlopnál volt egy kártyaolvasó, ahol lehett fizetni, aztán az ember felkapott egy bringát, és hadd szóljon. Aztán ha odaért, szinte biztosan talált 1-2 utcányi távolságon belül egy újabb ilyen "parkolót", ahol letehette a bicajt. Ötletes, és nagyon hasznos dolog.

Az útikönyből kinéztük ezt a felvonót, vagy libegőt, vagy mit, hogy majd kipróbáljuk. Aztán az egyik metró megállóban egy térképen odarasztva láttuk, hogy a felvonó karbantartás miatt nem üzemel, úgyhogy le is vettük a programból. AZ akvárium után továbbmeve viszont láttuk, hogy mégiscsak üzemel, de akkor már más terveink voltak, úgyhogy ez most kimaradt. Szintén a legközelebbi alkalomra halasztva

Kiérve a partra egyől ott állt a Colombus emlékmű, aminek a belsejében lift működik...többynire, mert mikor ott voltunk, épp nem működött, pedig mi annyira de annyira fel akartunk liftezni a tetejére (a közvetlenül Colombus bácsi lábai alatt látható részig ment fel a lift). Sebaj, körüljártuk, aztán továbbindultunk, cél a Hajózási múzeum. Útközben egy kijelzőn szembesültünk az aktuális hőmérséklettel. Ahogy hallottam, itthon akkortájt jó, ha a fele volt ennek... Mi persze nagyon örültünk, mert ez már hétfőn volt, amikorra is az előrejelzések esőt mondtak. Volt ugyan néhány kósza felhő az égen, de amint látható, nagyon nem zavart be

A hajózási múzeum egy korábban hajókészítő műhelyként szolgáló épületben volt berendezve. Sok hajómakett, meg korabeli térképek, meg hajózáskor használt műszerek voltak itt, egészen a kezdetektől a napjainkban használatos kompokig. Az épület középső részében pedig a fent látható hajó. Egy igazi, életnagyságú hajó, amire fel lehetett menni a bal oldalon látható lépcsőn. Érdekes volt, hogy a képen felénk eső kb. egy harmadában volt a "kabin", gyönyörű fa berakásos díszítések, meg minden, igazi fényűzés. A hajó többi része meg az evezőké vol...úgy is mondhatnám, hogy orrmotoros volt Nagyon jól nézett ki.

Ez volt az utolsó, amit megnéztünk, és mivel már kellőképp elcsigázottak voltunk aznapra, egy sétálóutcán ballagtunk még picit, aztán visszamentünk a szállodába pihizni. MÁsnap már délben el kellett hagyni a szállodát, de a gépünk csak du. 4 óra után indult. Gondoltuk, addig nézelődünk még egy picit, sőt olyan tervünk volt, hogy megkeressük a Picasso múzeumot. Oda viszont a nagy csomagjainkkal nem tudtunk bemenni (nem is beszélve a hatalmas sorról), úgyhogy elhatároztuk, keresünk egy cukrászdát, és besütizünk. Namost ilyen lehetőség gyakorlatilag ott nincs. Ahol cukrászda van, ott fagyik vannak, meg ilyen péksütemények inkább. Nem tudtunk egy jó krémest, vagy piskótatekercset falni A közelben volt egy pályaudvar, ahol - gondoltuk mi - letesszük a csomagokat, és mégis megnézzük Picasso bácsi múzeumát. Hát a pályaudvar szép volt, és nagy volt, és ilyesmi, de csomagmegőrző az nem volt benne. Bánatunkban betértünk a Cafeteria - Restaurant feliratú helyre, hogy majd ott biztos lesz süti. Hát süti az nem volt, de voltak helyette a képen látható, a helyi nyelven la cucaracha-nak nevezett "kis" (5-6 centis) kisbarátaink, akiket mi csak csótánynak hívunk...hát itt egy picit lepattogott a szép színes máz Barcelonáról

Gyorsan tovább is álltunk, és a korábban már látott Plaça de Catalunya szélén levő vagyizóban vettünk 3-3 hatalmas fagyigombócot, és a tér szélén ülve elfogyasztottuk, majd irány a busz, és a repülőtér.

Utóhegesztek: Aki kíváncsi az összes képre, az KLIKK IDE!