Nem aludtam túl jól, bár nem is tudom, ezen miért lepődöm meg. Korán lefeküdtem, mert muszáj volt csendre inteni a hangoskodókat odabent. Félbehagytam a rajzom, és lefeküdtem, hogy majd akkor jól kialszom magam. Miután egyik kollégám is megjegyezte, hogy "milyen álmosak a szemeid", azt hiszem, bizton állíthatom; nem sikerült.
Ma megint péntek van, és 13-a, ami tulajdonképpen nem meglepő, hiszen februárban is így jött ki, és ha épp nincs szökőév, akkor adja magát, hogy márciusban ismét. Őszintén szólva nem is tudom, mi ez a nagy felhajtás a péntek 13 körül. Tudom, van mindenféle magyarázata, de kicsit az az érzésem, hogy sokan túlzásba viszik az aggodalmat. Számomra ez a péntek 13 is csak egy nap a sok közül. Volt egy ugyanilyen nap tegnap, és lesz egy ugyanilyen holnap is. Ugyanúgy vége lehet mindennek ma, mint akármelyik másik napon. Ugyanúgy szállhatunk az égbe, vagy a pokolra ma, holnap, vagy akár két hét múlva...
Minden nap olyan, amilyenné tesszük.
