Hazafelé sétáltam. Egy utcányira az út mentén megláttam egy hatalmas embert. Akkora volt, mint egy autó, sötétkék overállt viselt, és a hátán feküdt. Végtagjai a levegõt kavarták, és láthatóan nem tudott felállni onnan az elképesztõ túlsúly miatt. Valahogy mulatságosnak tûnt a jelenet, úgyhogy amint átértem az út túloldalára, megfordultam, és elõvettem a telefonomat, hogy lefényképezzem. Egy kukához támasztottam a telefont, hogy ne mozduljon be a kép, de ekkor megjelent egy másik nagydarab ember. Szintén feltûnõ jelenség volt, pedig csak feleakkora volt, mint az út szélén heverõ óriási test. Eléggé rosszallón nézettett rám ahhoz, hogy tovább induljak - futva.
Innentõl a jelenet lelassult, akár egy filmben az akciók közben. Rohantam hazafelé, és hátrapillantva nem a rosszarcú, borostás alakot láttam, hanem messzebb egy torzonborz frizurájú fickót, aki láthatóan felém futott. Menekültem a ház felé, ami valahogy nem is egy hétemeletes társasház volt, mint inkább egy földszintes panelház. A jobb szélsõ ajtót vetem célba, és akkor megláttam a másik férfit. Ugyanúgy a jobb szélsõ ajtó felé rohant, de egy kicsivel elõbb ért oda, mint én. Az az érzés kerített hatalmába, hogy a torzonborz nem is engem üldöz, hanem ezt a fickót, aki amikor nem tudta kinyitni az ajtót, hátrált pár lépést, és mire észbekaptam, már nekifutott, és bevetõdött az üvegen. Ekkor megfordultam, és az üldözõ akkor ért oda...
Bénító félelmet éreztem, amikor felriadtam. Egész egyszerûen nem tudom, honnan jöhetett elõ egy ilyen álom 
