Léptem egy merészet. Még nem tudom, mennyire tettem jól, vagy rosszul, de megtettem. Egy gondolatkezdemény inkább, mint konkrét terv, és a kimenetel is ködbe vész egyelõre, mégis egy fajta izgalommal tölt el.
Nem akarok régi hibákat újra elkövetni, nem akarok újra a megszokások mocsarába süppedni, de nem akarom, hogy érdektelenségnek tûnjön. Szabadságot akarok adni, de egyben biztos pontot is. Tágas teret szeretnék adni, amiben én magam is benne vagyok. Nem középen, mert a legfõbb hely már elkelt, de ez így van jól. Nem tökéletes akarok lenni, de elég jó ahhoz, hogy megtartsam azt, ami a legfontosabb.
