Eső után...nem köpönyeg :) hanem olyan fura a város. Nem tudom igazándiból elmondani, és az is lehet, hogy csak én éreztem így, de van valami megmagyarázhatatlan remegés a levegőben. Délután segítettem barátoméknak hazavinni egy polcot, utána elmentem nővéremhez, és neki meg a bútorait segítettem tologatni. Jókis dolgos délután volt, és amikor nővéremhez mentem, akkor éreztem ezt a különös vibrálást a levegőben. Olyan "bármelyik pillanatban történhet valami" érzés. Korábban is volt ilyen érzésem, de ez most nem volt annyira félelmetes, mint máskor. Most csak olyan várakozással teli légkört éreztem....eh, nem is kísérletezem, hogy leírjam, mert abban sem voltam biztos, hogy mit is éreztem.

Most este jó egy picit lazítani. Ülök a gép előtt, a háttérben zene szól, és böngészem mások életét...a blog "varázsa" :) Egy kedves barátommal csevegtem az imént, és ilyenkor mindig érzem, mennyire jó, hogy az embert ilyen barátok veszik körül. Nem kell semmi extra tettre gondolni, néha egyszerűen csak jó szóba elegyedni. Nem érzem magam magányosnak, és nem csak egy különleges ember miatt, hanem a barátaim is megerősítenek ebben. Azt hiszem, mindenkinek vannak gondjai az életében, de az ilyen pillanatokban nehéz akár egyet is mondani :)