DuDe

"A parton ülve a vizet nézem, ahogy halad, feltartóztatni nem tudja semmi. Ha nála erősebbre talál, bölcsen kikerüli, de sok év múlva nyoma marad a kitartó sodrásnak.
Mint könnyű faágat, úgy hordoz engem is, soha nem látott tájak előtt. Kiállítás a világ, két part közt visz utamon előre, mellettem földek, népek, emberek, sorsok maradnak el. A gondolatok apró törmelékként peregnek le rólam, elmaradnak mögöttem, mégis minden megtett kilométerrel nehezebb leszek. Ahogy a folyó szélesedik körülöttem, úgy merülök egyre mélyebbre, és félő, hogy mielőtt a torkolatnál célba érnék, végképp megakaszt a süppedős meder..."

Igen, megint a Dunánál voltam...