Két hatalmas áldás létezik ezen a világon. Vagyis létezik nagyon sok - ezeknél sokkal nagyobbak is - de jelen helyzetemben ez a kettő kerül a topra  Nevezetesen a túró rudi, és a csokis zselébanán  Hazafelé jövet, hogy agyamat kicsit rendbe tegyem, sétáltam, és egy boltba betérve mindkettővel megleptem magam. A túró rudit még útközben elmajszoltam, a csokis-zselés csemegét pedig most bontottam meg, és magasztalom azt a fenséges egekben lakozót (nem lakkozót!), amiért ily kegyes hozzám 

Lenne más téma is, amiről írhatnék, és amivel jobban tele van a fejem, mint a fent említett hízókúrás finomságokkal, de úgy döntöttem, megtartom szellemi fölényemet, és nem alacsonyodom le az aljas bosszú, és nevetséges rágalmazás szintjére, csak hogy ideig-óráig jobban érezzem magam. Attól érzem jól magam, hogy szerethetek, és viszont szeretnek. Ennél több soha nem kell, és talán nem is lehet ennél nagyobb ajándék, amit az élettől kaphatok. Semmi sem fogható a gondolathoz, hogy nem egyedül tengetem napjaimat, mások érzelmi alamizsnáját kihasználva, és sorszámozva a mellettem elhaladókat. Bár nem mindig látszik, és érződik rajtam, de boldog vagyok, és ennek tudatában bátran falok még egy zselébanánt.