Minap eszembe jutott a régi blogom. Azon gondolkoztam, mennyire más lettem azóta. Mármint ha nagy ritkán (értsd: évente max. kétszer) benézek oda, akkor mintha nem is én lennék. Holott ismerősek a szavak, meg a gondolatok, és mégis, nem ugyanazt az embert lehetne kirakni belőlük, aki most vagyok. Ez valahol természetes, mert folyamatos változás, amin keresztülmegyünk, még ha nekünk nem is tűnik fel. Ebben rejlik talán a blog egyik igazi haszna(?), hogy szembesít a régi önmagunkkal. Aztán ki-ki eldöntheti, hogy tetszik-e neki, amit lát Sok dolog van, ami tetszik az akkori énemből, de sok dolog van, amit szívesen kizárnék az életemből. Persze erre meg az az ellenérv, hogy az eddigi események, történések tettek olyanná, amilyen most vagyok.

Még mindig nem döntöttem el, hogy meghagyjam, vagy töröljem. Korábban elmélkedtem arról, hogy mennyire tud az ember szívéhez nőni életének virtuális lenyomata...hát ha az volt az elmélet, akkor most itt van élesben a gyakorlat.