Valószínűleg már írtam róla (most nem keresgélek), de mindig feljön bennem a kérdés, hogy azok az emberek, akik az utcán eldobnak bármilyen szemetet, azoknak az otthona milyen lehet? Mire gondol az a srác, aki a megállóban, mikor megérkezik a villamos, a kezében tartott szórólapot félig összagyűrve a villamos mellé dobja, majd külön erőfeszítés gyanánt még beljebb is rúja a villamos alá? Kuka nagyjából másfél méterre a másik irányban...

Vagy mi jár annak a középkorú férfinek a fejében, aki a buszmegállóban szívja a cigit, majd amikor végzett, előrelépked a járda széléig, ott gondosan eltapossa a csikket, majd lepöccinti az úttestre (a többi csikk közé)?

Mit gondol az az apuka, aki kétkicsi fiával sétál az utcán, és a kisebbik kezébe ad egy csokit, hogy az menet közben kibontsa, és ahogy hámlik le a papíra csokról, úgy potyog ki a kezéből. A kicsi meg sem próbál arra gondolni, hogy nem kéne, mert hát apuka nem szól rá. Sőt, utánuk nézve látom, hogy apuka dettóugyanúgy bontja ki a saját csokiját...

A megfejtés pedig roppant egyszerű: semmire nem gondolnak. Lehet, hogy én vagyok túl régimódi, vagy túl utópisztikus felfogású, de annyira zavar, hogy ilyen apróságokra nem képesek az emberek körülöttem Mire fel a nagy környezetvédelmi kampányok, meg a sok képmutatás, ha az emberiség legkisebb egysége nem képes megtenni a legelemibb lépést arra, hogy ne saját mocskában járjon...