Ma reggel,  mikor már épp ébredeztem, egyszercsak éktelen visítozásra, dörömbölésre, és kiabálásra figyeltem fel (és velem együtt valszeg az egész ház is). Egy emelettel feljebbről hallatszott. Mindenféle rossz felhang nélkül írom le, hogy romák, mert egészen eddig (tavaly március óta lakom itt) abszolút nyugalom volt, semmi balhé, normális viselkedés, minden, ami úgy elvárható. Most valhol elszakadhatott a cérna, mert nagy ribillió volt. Ajtó rugdosás, üvöltözés, sírás-rívás. Több kicsi gyerek is van ott, ők produkálták az utóbbit. Amikor egy kicsit csendesedett a hangzavar, elkaptam egy mondatot: "...ott szorítsátok el neki!". Ebből nekem egyenesen következett, hogy nem csak szóváltás volt, és a hamarsoan megérkező két rendőr, majd a pár perc múlva befutó két mentős is igazolta a feltevésem.

Nem vitaindítónak szántam a bejegyzést, és nem is azért, hogy indulatokat szítsak. Csak mostanában a kinti helyzet ellenére is nyugi volt a házban, és meglepő volt ez a kis közjáték.