Tegnap megnéztem moziban a Táncoló talpak c. alkotást, és megintcsak nem találok szavakat. Nem magán a filmen lepődtem meg ennyire, mint inkább a technika...ez az ami elvarázsolt, és megdöbbentett egyszerre. Úgy gondolom, véglegesen átlépte a technika azt a pontot, amikor nem lehet a valóságot a virtuálistól megkülönböztetni. Már korábban is elmélkedtem a témán, de mindig van jobb, és újabb, és hihetetlenebb ezen a területen. A részecske dinamika, és -animáció olyan szinten van ebben a filmben, hogy innentől ember legyen a talpán, aki megkülönbözteti az igazitól... Lassan oda jutunk (vagy már ott is vagyunk...?), hogy csak a logika fogja megmondani, mi az igazi, és mi a generált látvány. Nyilván, amíg beszélő pingvint lát az ember a vásznon, addig elgondolkodik, hogy okés, ez még a fantázia világa... Nade ettől eltekintve, látványra egyre nehezebb (ha nem lehetetlen) megmondani, hogy meddig tart az igazi, és hol kezdődik a fantázia, a bitek világa...

Black moon mostanában elejtett rajzolással kapcsolatos bejegyzései bennem is ébresztgetik a szunnyadó rajzolót Még nem igazán ébredt fel ugyan, de egyre többször kacsintgatok a varázsceruzám felé, ő meg visszakacsint

Ma esett a hó! Ez az első hó, amit ezen a télen látok Igen, tudom, hogy korábban máshol már esett a hó, mint pl. az északi országrészben, de azt nem láttam (bár egy-két helyen szívesen megnéztem volna a havat...is ). Most sem tartott sokáig, mert már olvadozik is, és pár napon belül állítólag újabb enyhülés jön, ahogy ezt a fejfájásom is jelzi Ma a nap további részében pókhálókat fogok eltüntetni, és kütyüt tesztelek Igaz, most már nem céges háttérrel, hanem saját indíttatás, de attól még kütyü