Átállás, sőt átállítás van (volt). Én persze elfeledkeztem róla, pedig tegnap délelőtt a boltból kilépve egy zilált külsejíű, és legalább annyira zilált tekintetű ember boldog-boldogtalannak kiabálta: "mert ezek ahülyék nem tudják, hogy át kell állítani az órát..." Hát én tudni tudtam, csak megtenni felejtettem el, illetve magát a tényt is, így a reggel fél 10-es ágyból kimászás egy szempillantás alatt délelőtt fél 11-es túlalvássá lényegült át

Fura álmaim voltak utóbbi időben. A tegnapelőtti elég bizarr volt, és érdekes módon felébredés után teljesen megfeledkeztem róla, de aztán tegnap délután hirtelen bevillant egy jelenet...egy helységben voltam, ahol sok ember vett körül valakit, aki egy ágyon feküdt. Aztán mikor megnéztem, rájöttem, hogy ez egyrészt nem ágy, másrészt viszont egy műtő, és épp szülés következik. Namost a furcsa az volt benne, hogy arról beszélgettek, hogyan fogják felvágni a nő a hasát, hogy megszülethessen a baba. Én meg mondtam nekik, hogy az vágás nélkül is megtörténhet, de erre leszóltak, hogy nem létezik más út, mert különben hol jönne ki a baba. Én meg valamiért nem kezdtem el őket felvilágosítani, de már késő is lett volna, mert vágtak...láttam, mit csinálnak, bár néha félrenéztem, és attól tartok, itt nem tudnám, elég szemléletesen leírni, amit láttam

Ma éjjel meg azt álmodtam, hogy munkatársakkal kirándulunk, és vagy valami esőzés, vagy valami más, katasztrófa-szerű helyzet miatt az utakon rengeteg víz hömpölygött. Mi pedig másztunk fel a dombokra, amíg levonul az árhullám. Miután ez megvolt, egy falnál mértük le, milyen magasan volt a víz, ugyanis pont figyeltem, hogy azt a falat (valami kerítés lehetett) teljesen ellepte a víz. Odamentem, és a fal olyan magas volt, mint én...aztán hazafelé buszoztunk, és menet közben valami étteremhez tartottunk, ahol máskor is kajálni szoktunk (furcsa módon úgy tűnt, mintha tényleg nem először lettünk volna ott, pedig a valóságban a cégben kajálok ). Mindenesetre én még útközben a buszon ráébredtem, hogy elhagytam a ruháimat A hátizsákom volt nálam, benne pedig a pénztárcám, ami meg tele volt legyekkel Aztán az előttem ülő srác valamit kérdezett, én pedig kinyitottam a táskámat, hogy keressek valamit, amit felvehetek. A táskámban meg ott mászkáltak a kisebb-nagyobb legyek, mert lyukas volt a pénztárcám... Érdekes módon, mire megérkeztünk, és leszálltunk a buszról, már volt rajtam ruha

Nah, ennyit a maratoni bejegyzésekről...ezek után várom a jobbnál jobb keresőszavakat, hogy mikkel találnak meg