Kórházban lenni számomra mindig elég sokkoló élmény. Nem csak azért, amilyen állapotok uralkodnak manapság egy kórházban, hanem mert nagyon-nagyon (nagyonnagyonnagyon) közel hozza az elmúlás érzését. Tudom, tudom, ez is "benne van a pakliban", de ennyire testközelből érezni, eléggé...húzós  Másfelől hihetetlenül megnő a szememben az emberi kapcsolat értéke, amikor látom, ahogy az erősen lerobbant, infúzión élő férfihoz bemegy a felesége (legalábbis úgy gondolom, a felesége volt), és ápolja, mellette van. Kívülről nem tűnik soknak, de biztos vagyok benne, hogy az érintettnek nagyon sokat jelent.