Villamos. Emberünk előre sétál, és enyhén zavart arckifejezéssel leül. Egy nő lép mellé, előveszi a karszalagot, és emberünk felé fordulva megszólal: "Jegyet, bérletet kérem felmutatni!" Nem is tűnt fel az ellenőrzés, de valószinűleg azért, mert csak ott vette elő a karszalagot, "vadászott". Emberünk teszi az értetlent; "Miért?" - kérdezi. Itt már érdekel a dolog kimenetele, kiváncsian figyelem az eseményeket. Ellenőr nyugodt, emberünk egyre idegesebb. "Csak egy megállót megyek, vásárolni akarok" - hangzanak az újabb érvek. Szinte várom, hogy az ellenőr azt mondja: "Kit érdekel?!" De nem mondja, csak higgadtan ismétli a kérdését újra meg újra. Végül kompromisszum születik, emberünk leszáll. Amint kilép az ajtón, rákezdi: "A k**va életbe, hogy már itt sem lehet nyugtom."

Nem értem, hogy miért nem lehet felfogni, hogy a tömegközlekedés ugyanolyan szolgáltatás, mint a mozi, vagy bármi más. Árucikk - még ha kevésbé megfogható is - amiért fizetni KELL. Függetlenül attól, hogy csak egy megállót megyek, vagy tizet, és ugyanolyan irreleváns, hogy bevásárolni megyek, vagy épp a Dunába ugrani. Természetesen lehet vitatkozni a szolgáltatás minőségén, de az épp attól lehetne jobb, ha az ilyenek is belátnák, hogy fizetős. Valószinüleg eszébe se jutna az illetőnek kisétálni a boltból teli kosárral fizetés nélkül. Különbség pedig nincs. Fejben kéne először változni, és csak akkor felháborodni, ha tényleg ok nélkül zaklatják.

Amig ezeket végiggondoltam, az ellenőr egy láthatóan ápolatlan, rossz kinézetű emberhez lépett oda: "Ugye most leszáll?" Leszállt.