Tegnap este akartam írni blogot. Egészen odáig jutottam, hogy megírtam a bejegyzést, aztán egy rossz mozdulat következtében eltűnt az egész, és sem kedvem, sem türelmem nem volt újraírni. Írtam arról, hogy böngészőváltáson gondolkozom, mert a Firefox egyre jobban belassul, és most az Operát tesztelem. Ez utóbbi fent volt már a gépemen egy ideje, de eddig csak a weboldalak teszteléséhez használtam. Egyelőre egész jól vizsgázik, csak a bejegyzések írása közben művel furcsákat. Ettől eltekintve gyors, kezes, bár sok olyan dolgo van, amit nem tud, és a Firefox-ban hozzászoktam. Aztán írtam egy Flock nevű új "közösségi böngészőről" is, ami direkt a webkettes dolgokra lett kihegyezve. Hírolvasó, blogolás, twitter, stb. szolgáltatásokat "drótoztak bele", de csak azokat, amik amúgy nemzetközi szinten használatosak. Érdekes gondolat, de egyelőre nem nyűgözött le annyira, hogy nagyon használjam is. Amúgy meg állítólag a Firefox böngésző motorjára épül, szóval majd kiderül, mi lesz belőle.

Írtam még a pakolászásról, meg a rendrakásról és dobozolásról, amit tegnap lassan de biztosan végeztem szinte egész nap. Apránként eltüntetem azokat a dolgokat, amikre a közeljövőben nem lesz szükség, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen összekapnom őket. Ezzel párhuzamosan sejelteztem is, már egy csomó papírt, meg apró kacatot dobtam ki, amiket adott pillanatban értékesnek, vagy hasznosnak találtam, de most semmi értelmét nem látom.

Most, hogy ezt az előző mondatot leírtam, az jutott eszembe, hogy mennyire jól rávetíthető ez a selejtezés dolog az életre is. Az embernek vannak olyan dolgai belül, amik egy adott pillanatban hasznosnak, mi több, nélkülözhetetlennek tűnnek. Aztán később, amikor más a helyzet, más a környezet, már a közeg, vagy egyszerűen csak elmúlik egy-egy olyan pillanat, akkor az ember maga sem érti, hogy miért tartogatta azt az emléket/gondolatot/érzést magában. Persze az ilyesmit nem lehet egy nagy zsákba bedobálni, és levinni a kukába. Sokkal hosszabb folyamat, mire mindent a helyére tesz az ember.

Az új lakásban több hely lesz a kacatjaimnak...