Reggelente a rádióban a "leghallgatottabb reggeli show"-ként aposztrofált műsorra ébredek. Félálomban hallgatom az ökörségeiget, és többnyire szórakoztat is, de ma sikeresen kiverte a biztosítékot. Ahhoz már hozzászoktam, hogy a három műsorvezető annyira tipikus lenyomata a magyar népnek, hogy ennél jellemzőbbeket keresve sem találtak volna. Sajnos nem épp a magyarok legjobb oldaláról... Egyeske a ki-ha-én-nem macsó, aki akkor is megmagyarázza, hogy igaza van, ha tulajdonképpen minden az ellenkezőjére utal. Ketteske az ügyeskedő, az előbbi mögül beszóló, simulós típus. Hármaska az évek alatt kissé frusztrálttá váló, durcás, de béketűrő típus, akibe az előző kettő előszeretettel törli a lábát. Ő egy kicsit kilóg a másik kettő mellől, de azért része a "show"-nak.

Ma reggel Egyeske azzal kezdte a műsort, hogy valaki beállt a parkolóhelyére a rádió parkolójában. Ráadásul úgy, hogy a vonalra állva a mellette levő helyet is elfoglalta. Ez természetesen főbenjáró bűn, és olyan szinten apokaliptikus esemény, amire Egyeskének olyanokat sikerült mondani, hogy "megkeresem, és kirugatom", "ez nem normális", és ami végképp betette a kaput, hogy amikor Hármaska próbált racionális lenni, a következő párbeszéd "keletkezett":

Hármaska: de nem tudhatod, mi történt...lehet, hogy baja esett, és vérzett...
Egyeske: ...remélem meg is halt!

Nah itt egyből kinyílt a szemem. Az jutott eszembe, hogy vajon Egyeske belegondolt-e akár egy pillanatig is, hogy mit beszél. Biztos vagyok benne, hogy nem, különben visszanyelte volna az iménti mondatát. Felnőtt, gondolkodó ember nem kívánja egy másik ember halálát...főleg ilyen okból. Az meg már csak a hab a tortán, hogy mindezt nem haveri körben, egymás közt beszélik meg, hanem élő egyenesben. Azt hiszem, visszaszokok egy korábban hallgatott rádióra....