Végre egy nap a melóhelyen, amikor nem kell folyamatosan pörögni, hogy legalábba felével meglegyek a dolgaimnak. Persze így is vannak dolgok, amik elmaradnak, de most éppenpont ez az a dolog, ami hidegen hagy Ma nem (értsd: ma SEM) indulok a nap/hónap/év/évtized dolgozója címért, tehát lassítás, nyugalom, és csokizabálás Ez utóbbi a mai dátumból kifolyólag szakadt rám. Még nem tudom, hogy fogom bírni, de hát azért vagyunk, hogy a kihívásokkal szembenézzünk...vagy valami ilyesmi

Mi? Hogy régen írtam? Igen, régen írtam, és most is írok Sztem már vagy 3 olyan bejegyzésem volt, amiben kifejtettem, hogy mi történik ilyenkor. Az élet folydogál a medrében, minden napom annak rendje s módja szerint eltelik, hol sikeresebben, hol kevésbé. Senki nem ússza meg olyan könnyen, hogy csak úgy eltűnök, aztán annyi...


Az előző bejegyzéshez egy kis kiegészítés. Azóta engedtem a fogyasztói társadalom korcs nyúlványainak, és a jellemzően kék színű műszaki áruházban bevásároltam a nemrég reklámozott fényképezőt (némi családi segítséggel). Ennek tesztelése, na és a dokumentálási kényszerem eredményeképp van egy ilyenem a szőrös dögről Aki mellesleg igazi fiú...én becézve csak ördögfajzatnak hívom. Még nem tudom, mennyire hallgat rá, de én roppant találónak tartom

Utóhegesztés: jobboldalt, valahol lejjebb láthatóak Fecó képei kicsiben